Végre...

valahára visszakaptam a gépemet!
Kicsi lányom segítségével ugyanis beadta az unalmast pár hétre!
Azért volt ennek jó oldala is!
Rájöttem,az embernek net nélkül mennyi szabad ideje is van!
Végre elolvastam egy jó kis könyvet például!
Na persze azért varrtam is,de nagyon mutatni valót nem tudok.
Valahogy hiányzik most belőlem a lelkesedés,és így nem szívesen ülök oda a gép mellé.

Lánykám óvodás lett,én pedig 4 órában elkezdtem újra dolgozni.
Azt hittem így majd mennyi szabad időm lesz a meló mellett,és hihetetlen de nem!
Mire észbe kapok már menni is kell a Lettiért.Utána pedig már nem ülök le varrni,hiszen egész nap hiányzott a lányom!
De majd bele rázódunk!
Meg volt az első farsangunk is!
 Nagy bánatomra Királylány szeretet volna lenni!
Pedig már terveztem neki,hogy milyen kis mutatós,egyedi jelmezt fogok készíteni.De azt hiszem ehhez előbb túl kell lépnünk a királylányságon!

Nagyon-nagyon büszke voltam rá!Gyönyörűen mondta a verseket,mondókákat ahhoz képest hogy alig másfél hónapja óvodás.Sokszor a könnyeimet törölgettem!
De ugye ez normális????

Igyekszem feltölteni az elmaradásaimat is.
Addig is köszönöm hogy benéztél!